fohász

akár a Föld hátán ütemre forgó évszakok
homokszem-létű ember
- gyermek, anya és nő is -
úgy vagyok

voltam bár
májusra ébredő
szivárvány - létcsoda
lettem
a forduló idővel
ostoba
- perzselő nyári láz után
vacogó faágtól
titokban jajongva búcsúzó
- haldokló falevél
lapuló hant alatt
rég halott madarak
kísértetdala volt
könnyű altatóm
mozdultam kő alól
didergőn kibújó hóvirág
hajoltam előre-hátra
süvítő szél dalára
vajúdón táncoló barkaág

vagyok remegő gyertyaláng
fényben eltűnő jégvirág
porszem-létemet áldozom
bárány-szelíden fohászkodom:

legyek a fény
egy csillag mosolya
végtelen utamon
örök anya!