Jár az óra körbe-körbe,
szerves része lettél az időnek.
Bezárult a kőr mögötted,
nincs vissza út,
a Te időd jött el.
A mutatok mind rád mutatnak,
húzd az időt,
így a percek mind tova suhannak.
Mivel tükörképe vagy önmagadnak,
látod múló ifjúságodat.
Őszbe borult halántékod,
s veszni látod a játékot.
Mert mi más,
ha nem játék az élet?
S Te vagy a játékszer.
Te jártál körbe-körbe,
báb voltál, csak nem vetted észre.
Nem körülötted forgott minden,
Te forogtál szédülten.
De most megpihenhetsz
az idők halmazán,
jó mélyre ásva.
Ifjúságod után kutatva,
pórban, sárban...
Senki nem segít,
nem emel ki onnan,
hogy önmagad s ifjúságod
leporoljad.
Lejárt az időd,
az óra is megállt.
S a múlt is
a jövőért kiált!
Szép. egy-két apróság:elírások:kőr h. kör, mutatók h. mutatók, pórban h. porban. ennek is a befejező versszaka fogott meg, talán azért, mert a múlt- jövő engem is mindig foglalkoztat.
VálaszTörlésPórban, mi?:)
VálaszTörlésTe a címet át kéne javítani. Az utolsó óra az két szó!:-/
A tartalmat díjazom. Jó témaválasztás, érdekes a gondolatmenet. De a forma szeszélyes. Kár, hogy nem dolgoztál még rajta...
...akkor kérlek javítsd, ki Yanisz...kapkodásnak ez az eredménye...
VálaszTörlés...köszönöm...
VálaszTörlés