Házsongárdi temetőben
van egy sírhalom
egy madárka dalol rajta,
én csak hallgatom.
Az elmúlás a szívednek
hogyha fáj nagyon
jöjj ide a temetőbe
csöndben, hallgatón.
Itt egy költő, zeneszerző
nyugszik szerteszét,
őrzik itten száz művésznek
ezer szellemét.
Hát ne kérdezd a milliók
keresztnevét,
ők voltak a névtelenek,
kik utadat építették.
Házsongárdi fejfák felett
egy költő barangol,
add tovább a jövendőnek
amit olvasol.
A múlt költői így élnek
a jövőben, ahol
a házsongárdi temetőben
örök csend honol.
...negyedik szakban az "utadat" én utad-ra javítanám...amúgy nagyon jó kis írás...dicső fej hajtás a múlt Nagyjai előtt...
VálaszTörlésKöszi, Matyó.Egy régebbi versemben is javítanék. tudsz segíteni? Vagy kihez forduljak? Irma
VálaszTörlés