lágy lassú tánc monoton ritmusában
földet nem érve bénán mozdul a láb
mint megannyi drótokon rángatott báb
az örök sötét fénytelen honában
némán vonaglanak rég halott lelkek
mint indák kapaszkodnak még egymásba
gonoszul emléket szőve álmokba
hogy élők riadjanak ébredjenek
és a múló időknek örvényében
hangtalan szóló zene ritmusára
konokul sosem fáradó léptekben
mint viaszfigurák panoptikumban
élőket kérnek fel halálos táncra
az időket temető megnyugvásban
Balázs...miért 2. változat?...ezen az új "felületen" még nem szerepelt....
VálaszTörlésBocs, elnéztem a címet, összekavartam az előzővel.
VálaszTörlésÉs mivel tartalmi hasonlóságok is voltak, azt gondolatam, második változat. Javítom.
Nagyon jó lett!
VálaszTörlésTürk Éva.
Köszönöm /névtelen/Türk Évi....:))
VálaszTörlés