vihar vitt
mennydörgött belül és
ázott ünnepek vártak
a fényre
jégkristályok csillanásával
emlék parolázott
sóvár felhők arcán olvadt
a szorongás
kaput nyitott az ismerős térvilág
zenéje
sámándob és harang
hiányok térképén
csontra fagy a jel
csapdákat épít a megszokás
és sikkad a káprázat
csak a csupasz szilvafák
s egy koldus kutya sziluettje kísért
lelkembe hazajár
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése