Virágvasárnap

Zöld pálmaág legyezte homlokod,
virágos ösvény csókolta lábad.
Örült a néped Uram , király jött közénk,

Virágvasárnap.

Isten, jó illatát hoztad, szamárcsikó hátán,
hintó helyett,
Ó, mennyire szeretted népedet!

Megsimogattad Veronikáid áldással telt kezét,
kendőjük gödréből,
eléd hintették szenvedő néped könnyét,
egyengetve vélük utad göröngyét.

Sima és olcsó,
harminc talléros út.
Ez vitt az olajfák hegyére,
s a fák lombja közt már ott bujkált,
a hamis csók,
az árulás,
vihar várt Nagypéntek szelére.

Mi nem tudtuk, csak Te,
lépteid nyomán a kín oson,
Utolsó sétád volt halálsoron.

Virágvasárnap.

Már ácsolták kereszted,
Te, meg vacsorára hívtad,
- sirató helyett,
maroknyi sereged,
vegyék és egyék...
mielőtt megtörik testedet,
kiontják véredet,
majd földbe tapossák lelkedet.

Pár nap, és halljuk: - elvégeztetett.
Értünk, az ember helyett...

Minden vacsorát követ a hajnal,
naponta utunk egy passió,
kitéve viharnak,
harcrendben áll, jeledre vár az igaz,
az árva...

Hány kereszt áll Uram,
eldobva gazul gazdára várva?

Erős ki felveszi, s jobbodra áll.
...nézz le ránk Uram,
itt vagyunk ...

Olajfád alatt, a Golgotán.