Jég alatt napon

Hirtelen szakad ki belőled,
vércseppekként a papírra
tolul, nem a végleges mű.

Írd, míg tart a lendület,
ha kifújt a szufla, dőlj hátra,
kapcsold ki a gépet.

Időd, mint a pelyva;
nézz rá másnap, harmadnap,
csavard ki a végletekig.

Olvasd fel magadnak,
töröld meg a homlokod,
kapcsold ki a gépet.

Kapcsold ki magadat is,
felejtsd el a szavakat,
zárd el az odavezető utat.

Akkor vedd elő, csak akkor,
ha újra mocorog benned,
ha a szél erejével hat rád.

S amikor újra ránézel,
hagyd, hogy túléljen,
engedd önálló útjára.