Karácsony éjjelén,
Túl a házak peremén.
Ragyognak csillagok.
Valóssá válnak az álmok.
A fájó lélek nem henyél.
Nyugtalan és útra kél,
Végig járja a hegyeket,
Megnézi a völgyeket.
Körbenéz majd hazatér.
Ágyhoz, falhoz hozzáér.
Bejárja az egész házat,
A szívet gyötri a bánat.
Pici szobának sarkában,
Kis fenyő áll egymagában.
Feldíszítve minden jóval,
Csillog, villog minden ága.
Gyertya is ég jó nagy lánggal,
Egy férfi ül roskadt háttal.
Nincs itt gyermek sem unoka,
Nagy a csend és nincsen nóta.
Elgondolkodik a múltról,
Az elmúlt hosszú útról.
Keresi, hogy hol hibázott,
Mit vétett és mit rontott.
Búsan összegzi életét,
Értékeli minden tettét.
Lassan elnyomja az álom,
Súlyos teherrel a vállon.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése