A napokban az Á. üzletközpontba mentem bevásárolni hármadmagammal, K-val, a kiváló verskritikussal és E-vel a verskritikusi mivoltján túli költővel és novellistával. K-nak egy egész listát írt a neje arról, mit kell hazacipelnie, E. csupán néhány apróságot szeretett volna beszerezni, jómagam azért vettem irányba az I. élelmiszer áruházat, mert lányomnak szerettem volna kedveskedni néhány puffasztott rizzsel és teával.
Természetesen, nem ez volt találkozásunk fő célja, egy versműhelyről indultunk haza s úgy gondoltuk, lopunk még néhány percet az együttléthez, ezért úgy döntöttünk, hogy a bevásárlás kalváriáját együtt fogjuk végigjárni.
Amint az Á-ban sétáltunk, előttünk egy áthatolhatatlannak tűnő tömeget vettünk észre az egyik dohánybolt előtt. K. meg is jegyezte, hogy valamit biztosan ingyen osztogatnak, emberek ekkora mennyiségben nem szoktak egyetlenegy bolt előtt sem ácsorogni más ok miatt. Tévedett. A dohányboltból hét (!) testőr kíséretében ment ki K.Gy. kedves nejével. Értetlenül néztem, miért kellett annyi testőr nekik, talán megfenyegette volna őket valaki? Átvillant a fejemben, hogy ez csak egy feltűnési igyekezet volt részükről, hiszen ha úgy, mint mi hárman, földi halandóként jártak-keltek volna a tömegben, a kutya sem vette volna őket észre, mint ahogyan bennünket sem – hála az égnek, mert így emberek tudtunk maradni.
Ahogy mögöttük mentünk, az a gondolat fordult meg a fejemben, mennyire tudatlanok vagyunk: ki tudja, hány és mennyire értékes, hétköznapi álcába rejtett ember mellett haladunk el, akik a mai értékes munkájukkal alapozzák meg a jövő tanításait, s hány bohóc hős szórakoztatja átmenetileg a közönséget.
K-ra nézek, erre a Woody Allen típusú emberre, aki a cicakaját nyúlfürgeséggel szerzi be, s E-re, aki anyai tekintetével átlát még a bevásárlói polcokon is és megtalál a teák között. Érzem, ez nem is lehetne másként. Nem vagyunk celebek, de celeb írók sem. Ez a feladatunk: emberként és emberek között élni és jegyzetelni, jegyzetelni…
  
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése