Nélkülem te már sose lennél
visszafogottabb a leheletnél,
izgatóbb, mint a tavi nádas,
hogy a csodára rátalálhass.
És én se lennék már nélküled
megrészegülten őskövület,
kit megalkottál önmagadnak.
Kit magamnak megalkottalak.
Én Ámort, te Totem-állatot.
Szerelmünknek szelíd, lágy vadont
őrült vágytól, hogy addig szeress,
amíg csak szeretni érdemes.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése