Ünnepek (KK-V-FE)

Túl rövidek voltak
gyermekkoromban
az ünnepek.
A kalács csak megsütötte
ajkam s az ölelések
villámgyorsan kihűltek.
A sötét napok
kilátástalanabbakká
váltak.
Lehullottak
a díszek
a tűlevelek előtt.
Sirattam a fákat,
de égő torkomon
nem jött ki panasz.
Évek múltán
a fényt
elaltattam,
s az év sötét
napjai szürkületbe
váltottak,
majd apró fénypontok
tarkítani
kezdték,
s bár ma,
ilyentájt,
nyomom az ágyat,
feláldoztam
a szeretet ünnepét
a mindennaposságnak.