Vagyunk, akik vagyunk

Mottó: Csapnivaló memóriájára szinte mindenki szokott panaszkodni, az ítélőképességére azonban senki.


Kedves emberek
          Kovács bekopogott a 119-es ajtón, belépett, összeölelkezett az érkezésekor felálló úrral, leültek, megittak egy kávét, jóízű beszélgetés után érzékeny búcsút vettek egymástól.
          Amikor érdeklődtek tőle, Kovács ezt válaszolta: „A kedves emberekhez visszajárok, ápolom velük a kapcsolatot.”
          Amúgy semmi dolga nem volt a hivatalban.

Pech
          „Egy gondolat bánt engemet!” – csapott a levegőbe a szónok, majd megakadt.
          Több gondolata nem lévén (s még az az egy sem az övé volt), előadását befejezte.

Hiányérzet
          Lelki tízperc a televízióban. Az atya példabeszédében arra jut: bűnt követ el, aki megkívánja legjobb barátja feleségét.
          Elszomorodik Kovács, oda a napja, látom. A kérdésre azért válaszol:
          – Sajnos, nekem nincsen legjobb barátom...

Egyelőre máshol
          Az úr megvette öröknek szánt nyughelyét, sírfeliratnak azt vésette fel precízen: „Élet miatt távol”.
          Mást kellett volna, vélem. Mintha kifejezőbb lenne: „Szökésben”.

Rutinos nyilatkozó
          –  Alszik, uram? –  tudakolja a parlamenti szolga.
          –  Sem megerősíteni, sem cáfolni nem áll módomban – válaszolta a neves képviselő, amúgy már félálomban.

Emlék
          Régi újságokban böngészek. Interjú Losonczi Pállal, az Elnöki Tanács volt elnökével, 1988-ból.
          A riporter: – Lehet, hogy nemcsak a társadalomhoz jutottak el megszűrt, manipulált információk, hanem a társadalomtól is ilyen jelzések értek el a felső vezetéshez?
          – Annyira elszakadtunk a realitásoktól, hogy a saját fülünknek sem akartunk hinni...!
          Ezt olvasva hihettünk a saját szemünknek. Ez volt talán az első olyan válasz – akkor –, amely őszintén, kellő súllyal ismerte be, hogy a történelem – ha más szereposztásban is –, kezdte ismételni önmagát.

Meglepő
          A riporter úszóversenyről közvetít: – Hiába volt a jobb benyúlás! Bosszankodik is versenyzőnk, nem egészen irodalmi stílusban...
          Kétségeim támadnak. Olvas-e ez a tudósító mai irodalmat?!

Álszemérmes kérdező
          Udvarlás, avagy: gyógymód, mai.
          – Mondd, drágám, milyen volt az este?
          – Remek! Ma nem fájt a fejem se...
          – Szívem, angyalom, akarod, hogy holnap se fájjon?

Vágyálom-álom
          Álmodtam. Megkülönböztetett jelzésű gyalogos voltam álmomban. Zebrámra tévedt egy autós, határozottan fellöktem. Még szebb lett volna – merengtem álmomban –, ha autója is vele van.