Tavaszváró

Jégbilincs kattan pengve,

rian a vékony hártya,

mintha csak ostya roppan

bele a nagy pohárba.

Szűkös parti füzesbe

rebben a hóka szárcsa,

vadász motoz a lesnél,

hevíti nagykabátja,

ahogy a drága napfény

sugara megtalálja.

Csizmanyomon tör tiprott

hó leve buggyanva színre,

hóvirág fejecskék itt-ott

bókkal hajlanak vízre.

Éledjen mind, ami álmot

hótakaró alatt látott,

szűrjenek föld-kavicsok

sárszennyű téli világot.

Téltemetők ha kikeltek,

robbanjatok újra, kertek!

Szürcsöljön fel hamarost

nedvet az aszott farost,

sárguljon kis pipitér,

rikoltson a vízi csér,

tavaszi, vérforralt nászba

forduljon természet tánca.