Elveszve

Egymás mellett élünk,
s valami furcsa jót remélünk,
miközben elkopik a figyelem,
tartózkodó idegen
lesz a barát,
ki nem talált
jobb szeretőt, s mint ha
kit bánt vele, mindegy is volna.

Búskomoran néz a lélek,
boldogtalan, veszett élet
hogy kerültél közelembe?
S lehullik a kövezetre
a bizalom, a hűség, a szeretet.
Ezer szilánkra hullt, repedt,
s kinek fáj, már mindegy sorsa,
elveszett a lét, a forma.