Ó, anyám és ti, ősanyáim!
tápláljátok ölem gyökérzetét,
hogy óvó barlanggá szelídüljek!
A véremből tej fakadjon,
a csípőm táncosan ringjon,
sülő hús is megpiruljon,
és ha itt az idő,
tengerre tudjam bocsátani
az elmenőt.
A hajnali csendben egyek vagyunk,
s időtlen ideje már, hogy tudjuk:
mindig ugyanott hibázzuk el...
De most már elég!
Töröljétek le könnyetek!
Tegyünk fel teavizet főni,
s halkan dúdolva dagasszunk
újra kenyeret!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése