Rapsicok

szorgos kezével élethálót sző a gonosz
kifeszítve sok nyomorúsága belsőmben
bölcsen didergő bőr verejtéket sokszoroz
tátong bosszúságverem gazzal körbenőtten

fonalát hozzá
egy pók sodorja cipőmben

csúfolkodó rapsic az ember vad ál- állat
korgó bendője hajtja saját vére ellen
utcasarknyi gyönyörben kéreti borpárlat
utálat kínos nyálát csurrantja eltelten

fonalát mellé
egy pók sodorja kelletlen

ujja pörög javítja a megtépett hálót
hegyes szerszámmal kezében éveket foltoz
ostoba károsult követel igazságot
gyűlölet oltárán rettegő tudás áldoz

egy pókot
a világ felnő a hazugsághoz