Amily csendesen

Amily csendesen esik kinn az eső
éppúgy peregnek a szavak fejemben -
halkan, békében, megférve egymással
bevárva mind, egyik sem türelmetlen.

Csobog az eresz, a járda fuldoklik
a vizet elnyelni nincsen gusztusa -
megtelt már vele torkig a bendője
okádja vissza, telve lett zeg-zuga.

Kopognak cseppek az ablakpárkányon
bús hangulatot ültetnek szaporán  -
fogannak belőle morcos remények
mik felszolgálnák a mai vacsorám.

Ám nem hagyom azt, hogy beetessenek
lelkembe tűző napsütést rajzolok -
és megnyugvással mázolok tavakat...
amikben úszhatok, míg agyam mozog.