Meztelenül

Tavaszodik - fűszeres szellő
oldja a jeget kelet felől.
reszkető  pormacskák riadtan
osonnak el a seprű elől.

Lesúrolom hát könnyemet rejtő
megkérgesedett álarcaim,
bőrömmel vedlem lelkemet fojtó
megalkuvásaim  bilincseit.

Szívemnek tiszta, üres kelyhében
ujjongó ritmus ver most tanyát.
Daloló folyó vizében úszom,
légzésem emel torlaszon át .

Nincsen már part és nincs már folyó  sem -
zengve áradok fény húrjain.
Összhangzatban a csend ritmusával, 
végtelen hullámok akkordjain.

Aztán újra a folyó sodor -
s mind távolibb a túlsó part .
Remegve keresem ázott álarcaim
az idegen csillagok alatt.