Lomtár

Életem lomtárában ujjam
a del gombon matat,
s nincs már csak egy
mozdulat, enyhe nyomás,
az emléke is messze száll.

Csótányok, egerek messze
inalnak, a félelem nem
kíséri léptüket, csak a
szürkület és doh-szag ,
ami nyomukban megmarad.

Nem vagy velem, nem fontos
szavam, szaladok, folytatom
a takarítást,  abba nem hagyom,
míg a  lomokat sorban  polcra
nem rakom, válogatom.

Szelektív tárolóba…
nem érzem, hogy fájna nagyon.
Forgatom, nézegetem,
hol fekete, hol kék, akár
az ég, másutt tejköd folyik rá,
pók szövi át,  fonja fonalát.