VÉGSZÓ

VÉGSZÓ, VÉGSZÓ, VÉGSZÓ
                    
Hullámzó- döglött lomha íz,
Vödörben a víz
Méltán háborog.
Ömlik garatra, sötét odú.
Ronda dolog a háború.
Inkább tűzz hajadba száraz virágot,
Teremts magadnak másik világot,
Hisz ez már bokáig ér.
Rajta rongyos szemfedél.
Egy tőből nőnek mérgező virágok,
Karma karmával összeér,
Arcod vértelen fehér,
Kezed hideg,
Ne nyújtsd senkinek.
Repkény ruhádon áll a por,
Nem verheted le bármikor.
Mert maradnak rajtad pőre ágak.
Rút leszel, és rondán öreg,
Nem fogsz kelleni senkinek.
Gombák nőnek bamba arcodon,
Súlyuk laza földbe nyom.
Nem vagy más, csak vézna gyom,
Bizony- nagyságos asszonyom.
Ha újra szól a kürt- távoli cincogással,
Szóba ne álljon mással, csak tükörképével,
Figyelje lelke rezdüléseit.
Tömje reménnyel széles réseit.

Ha jő az angyal ezüst harsonával,
Kápráztassa el bűvös mosolyával.