KÖSZÖNTŐ

Édesanyád az első társad.
Övé első szavad, a boldogság érzése, amikor először állsz egyedül lábadon. Tied az ölelő mozdulata, szavaiban a biztatás, az utánad nyúló féltés.
Édesanyádnak pótolhatatlan vagy! S te talán nem mindig érzed, hogy ő nélkülözhetetlen neked, s azoknak is, akik veled élnek.
A világ feltárul előtted, mondod is: "De gazdag!" Anyád tudja, nélküled nem az! Gondjaid vannak - anyád erőt és enyhet ad.
Az anyák ereje a megfizethetetlen áldozat, az odaadó lemondás. Szükségben is először ránk gondolnak. Ha elfogadjuk, ha nem: mindhalálig szolgálnak bennünket; életüket velünk adják a jövőnek, a töretlen hittel: örömeik, reményeik bennünk majd tovább élnek.
Anyánk léte mindig búcsút feledtető nyugalom, óvó szava türelmes szelídség. Szemében a meghitt családi együttlétek derűje.
Kavarognak érzéseid, vágyaid; kívánságokat fogalmazol:
Mama, anyám! Édesanyám! Kísérjen minden utadon szerencse, ne érjen soha rossz szó, ne fogyjon az erő karodból! Szülötteidre légy büszke, velük mindig elégedett! Kerüljön a bánat, a szenvedés!
Adassék néked hófehér öregség!