A sóhajok hídján magam állok,
ez az utolsó perc olyan édes,
mert az utolsó, ezerszer áldott.
akkor is ha kín-csipkeszegélyes.
Ma tavasztól ragyog a piszkos híd,
az emberek ostoba arca víg,
arcomba ádáz fenevad ordít,
a közelgő lét-vég vizelet-híg.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése