Mélységből magasba

játszi fények süppedő avar
fekete holló kiált klak-klak
leszentülő nap fénypászmája
vörös ég a lombkoronában
ne higgy a  vészt hozó hollónak
nem vér az csupán lemenő nap
sok év vár rád még meg nem halhatsz 
e világban van még feladat
erdész öröme ha hull a makk
megújul a tölgy bő termés lesz
jóllakik a vad erdő éled
fák közt dalolnak a madarak
hallják erdőt járó emberek
rigók pintyek kakukk énekét
fák alatt fáradtan pihennek
ösvényen haladnak felfelé
tekint'nek távoli hegyekre
felszállnak mélységből magasba
sasokkal repülnek egekbe
elméjük fényesül aranyba
felvillan patak ezüstcsíkja
völgy mélysége szakadéka int
vigyázz magadra óvakodj most
ne szédülj le a hegyormokról
lásd meg a mélységben élőket
segítsd felemelkedni őket
válj eggyé velük teljességben
részesülj Isten kegyelmében