Benne voltak
a járhatatlan utak,
a félelmek, hogy e nélkül elveszünk.
Benne voltak
a múlt pillérei,
a szenvedély, amellyel boldogok leszünk.
Benne voltak
a lépcsők döccenései,
az akarat, hogy le nem térhetünk.
Benne voltak
a jövő álmai,
a végtelen, hogy csak szemében létezünk.
Végül nem maradt semmi,
semmi, csak kinyújtott kezünk,
zsibbadó reszketés a sodrásban,
és távolodó tekintetünk.
a járhatatlan utak,
a félelmek, hogy e nélkül elveszünk.
Benne voltak
a múlt pillérei,
a szenvedély, amellyel boldogok leszünk.
Benne voltak
a lépcsők döccenései,
az akarat, hogy le nem térhetünk.
Benne voltak
a jövő álmai,
a végtelen, hogy csak szemében létezünk.
Végül nem maradt semmi,
semmi, csak kinyújtott kezünk,
zsibbadó reszketés a sodrásban,
és távolodó tekintetünk.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése