Hatalmas, szikrázó gyémántra leltem.
Szivárvány színében játszott a fénye,
Magával ragadott varázsos lénye,
Ahányszor ránéztem, örült a lelkem.
Egy napon riadtan azt vettem észre,
Kincsemnek halványult szép ragyogása,
Megfakult, durvává vált tapintása.
Fátyolos szemekkel néztem az égre.
Ördögi ármánynak vesztese lettem,
Tündöklő gyémántom sehol se leltem,
Már csak egy kődarab lapult kezemben.
Hajdani kincsem most fekszik a porban,
Csalódott könnyeim peregnek sorban,
Fájdalmas üresség jajong lelkemben.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése