Közöny

A világgá kiáltott bánat
nem vált ki szánalmat.
Kinevetik a sebzett könnyeit,
vagy a közöny falába ütközik.
Légy erős! Titkold fájdalmad!
kajánul árthatnak.
Tombol a gonoszság,
irigység és ármány.
Ha belül vérzik is fájó szíved,
ne nevessen rajt' kíváncsi tömeg.
Ha elhagytak, nem halsz bele,.
keress nyugalmat lelkedbe...
Az életösztön gyökere erős,
nem tépi ki holmi vihar,
ha a fa is élni akar.
Utolsó utamon
keskeny ösvényen haladok,
kapaszkodnék, de nem tudok,
mert a korlát szakad...
Az út végén kemény szikla,
fejem abba  beleütöm,
vár a sivár közöny.