A folyók fölé fűzfákat rajzoltam
parttól partig, harkályfészket, cizellált
aranyhalat, lóra, felajzottan.
Érből kibúvó kamaszóceánt.
Hidakat, hol a meder kanyarog
völgy borzoltan, mikor hegy hull rájuk
s kalászívben ringó puttó angyalok
táncát, ahogy a víz felett járunk.
Lábunk kagylóhéj. Itt nincs határa
a létnek. Súlytalan. Szalmavirág a
mennybolt, szirmán siklunk a tengerig.
Ostrom s megadás van minden csókban.
A szabadság a madárroncsokban
is szárnyal, ha vágyaink engedik.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése