Csattanó maszlag

A valóságot látom,
vagy csak káprázik a szemem.
Kapuőr közt láncok
nélkül idegemet nyelem.

Minden jó, ha vége jó,
de a sors nem így van írva,
képzeletem téves volt
se édes, se vanilla.

Lépteimet számlálom
s hogy mennyi van még hátra,
elég bűn a számlámon,
hogy ne vedd őket szádra.

Egyke lelkem leteperve
földig-sárga tiporva,
nevemet is elfelejted
sanda, gyanús vigyorral.

Látom múltam jövőjének
jelen pillanatát,
gyorsan ölő mérget
szedek, létem csillapodván.