Végtelen történetek

…és megrezegnek, mint búzakalászok,
vibrál a hangszál, fölöttem porszemek,
no te szomszéd, de jó, hogy látlak megint,
hogy sokáig éljek, szádban szó leszek.

…de gabonatábla terméstől roskad,
most is érzem, mint naphosszat rám pereg,
már tudhatnám, ez van, ha találkozunk,
egymásba folynak újabb történetek.

…így legalább lassul bennem rohanás,
mert nehezen hallgatsz az intelemre,
a „sietek”, „mennem kell” hatástalan,
napom te sosem fested színtelenre.

…ha kihalnának belőled hormonok,
és génjeid, mint a kicsorbult kés-él,
már-már szánnám a tegnap emlékeit,
hogy hallgatásomról sajnos lekéstél…