Csak álmodtam

Csak álmodtam volna:
hogy ott pihensz a homokban és rám vársz,
mikor morzsalékágyadra csapódik a szél,
s én mezítláb végigsántítok a szúrós éleken,
a sziklatömbök tövébe szórt köves fövényen:

csak álmodtam volna:
mindent elsöprő érzelmek fájdalmát,
szorítását bordáim között:
a vágynak sejtelmes, lopott percét:
csaló ábránd volt csupán a szerelem:

csak álmodtam volna:
hogy újra meg újra visszatérsz,
kísértesz, mint kígyó a bűnös asszonyt:
lesed sóhajomat, kínzó magányomban,
hogy belém marhass, s elnyelj egészen:

mit számít, ha nem is igaz mindez,
amikor itt ülhetek szobámnak védelmében:
odakint furcsa játékot űz a tarka ég,
leszakadt mámorittas felhőd szegélye…
Megsiratják bukott álmomat az elemek!