Nyaklánccá fűzted

Látod,
bohócruhám virágzó, tarka rét,
mosoly ragyog a karcsú szirmokon,
lótücsök húzza az örömzenét,
álmok ébrednek régi kínokon.

Érzed,
bohócruhám virága mind kinyílt,
bódító illat leng a mellemen,
izzó pipacs vére hiába sírt,
nektárgyöngyök ragyognak szívemen.

Hallod,
álarcom koppant, nézd: a földre hullt.
Rizspor temette múltam - megrepedt,
nyüszítő fájdalmam eléd gurult,
és te nyaklánccá fűzted könnyemet.