Tétova cseppjeit őrzi a gondjai sáros egében,
hallgatag éke a csend szava bűntelen éjjeli órán.
Bánata oszlik a távoli végzetes, arctalan éjben,
izzik a vér foka, tágul az ér fala, tétova vétlen.
Görbül a tér zaja, ellepi zöld moha hűtelen álmát,
nesztelen oldja fel, átles a képzelet ördögi torkán,
mámora élteti, színezi lábnyoma hajnali táncát,
végtelen éjeken őrzi a csend szava, reszketi lázát.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése