Sötétben

Sötét utakon, sötét lovakon
jönnek az éjszaka árnyai,
dermesztő csendben kihűlt falakon
nőnek a múlásnak szárnyai.

Veríték íze cseppen a számra,
vaksötét levegőt szürcsölök,
álmoknak kéklőn csillámló vágya
lüktet cimpájukon, mennydörög.

Nem hallja senki, süket az élet,
sötétben reszketek egyedül,
sötét gondolat utolsó véget
dobbant a mellkason, legbelül.

Érzem a párát dübörgő csendben,
gyönyörű lovasom átkarol,
nőnek a szárnyak, még soha szebben
nem halt meg ember; a szél dalol.

Mesél a mának, jéghideg úton
prüszkölve horkan a képzelet,
dermesztő csendben füledbe súgom:
az Isten segítsen, ég veled!