Madarat zsákmányolt a fekete varjú,
Nem volt az se galamb, se csodaszép hattyú.
Egy egyszerű madár, tépett szárnyú, beteg,
(Ám mégis csábítja, elbűvölvén szemed.)
Békén marják egymást, csőrük vérben ázva,
Forgószelet ver föl a halál négy szárnya.
Éles vijjogással zuhannak a mélybe,
Majd felszállnak újra, semmitől sem félve.
Karmoktól megvágva, tollakat veszítve,
A nyugodt víz fölé árny-függönyt terítve.
Szállunk mi már ketten, csak egy utat mutass,
S ez a varjú többé egy újat sem kutat!
Nem volt az se galamb, se csodaszép hattyú.
Egy egyszerű madár, tépett szárnyú, beteg,
(Ám mégis csábítja, elbűvölvén szemed.)
Békén marják egymást, csőrük vérben ázva,
Forgószelet ver föl a halál négy szárnya.
Éles vijjogással zuhannak a mélybe,
Majd felszállnak újra, semmitől sem félve.
Karmoktól megvágva, tollakat veszítve,
A nyugodt víz fölé árny-függönyt terítve.
Szállunk mi már ketten, csak egy utat mutass,
S ez a varjú többé egy újat sem kutat!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése