Derengés

Belém haraptál, egyre nő a tályog,
szétszakít belül lüktető hiányod;
elindulok, az Isten tudja merre,
kövess, ha tudsz, ha könnyű szíved terhe.

Az éjszakában sűrű még a kétely;
Egyetlen út van! - hallottad elégszer.
Kísért az álom, de ködén át dereng:
magadban fényként hordod a végtelent.