Vásznat húzott
az égre,
ecsettel
festette a napot.
A hold udvarában
őrült
táncot járt
a csillagokkal,
aztán csendben,
a felhőkkel
elballagott.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése