Néma gondolat
lóg nyelvem alatt,
sóhajt az üresség,
nagyot koppan
a homokszem.
Fordul az idő,
vagy csak az óra,
Tik-tak, tik-tak....
zúgja minden szóra.
Az álomhatárról rideg kézzel ránt vissza a hajnal, s téged idéz az első gondolattal: régi kedvesként nézek a szemedbe. Akarlak mohó...
Íratkozz fel friss híreinkre! ;-)
Email címedet bizalmasan kezeljük!
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése