Csöpög az idő s nem telik,
fekete homályt hagy,
szíveket tör a hazugság,
s a perc nem gyógyít.
Elrepedt világom
Elhervadt virágom
adom s visszakapom.
Megütnek ezerszer,
térden kúszó alázattá,
fantommá feslik valóm,
Hát ki lettem?
Hiszen próbáltam próbálni,
azt hittem elhittem,
de belátom beláttam,
hogy elszúrtam s elszúrtad.
S vajon miért teremtünk,
Ha megölünk mindent!?
Miért a szív,ha nem csak szeretni tud?
S minek az embernek tudnia szeretni?
Ha végül úgyis egymaga marad.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése