Minden eltűnik

Minden eltűnik egy napon,
 ahogy múlttá lesz a jelen,
 hiába védené karom,
 amit a jövő tönkretesz.

Szétbomlik a napok álma,
 csak emléket hord már tovább,
 míg fényben oldódó árnya
 puha felhőfoszlányon száll.

Legurul gyöngyként az öröm,
 mit elrejtett a pillanat,
 és szeretetben megőrzött,
 akár nap sugarát a part.

Bár többet adhattam volna,
 így lenne most szívem teli;
 amit önzőn tékozolva
 engedtem eltünedezni.

Ezért gondozom a rózsát,
 ami a lelkünkön kinőtt -
szirmai, mint múló órák,
 mit leszakított az időnk.