Igazság

lehunyom szemem
szorosra zárt
pilláim mögött sziporkázó
féktelen fények villóznak
rajzolt köreik között kérdezem
létező igazság miért
fáj nekem
miért festi sötét égre
még sötétebb jeleit
vigasztalan magánya
társtalan vággyal
miért bánt ha fájni
jobban nem lehet
kihunyó parázs
mélyén hamu vár

madaram szárnya megbénul
magasságból mélybe hull