Már megint hamis!
Te siket barom.
Sem pardon, sem szánalom, mert gyógyírban a zöld ködök.
Fuvola szól, szennyvíz csöppen,
A vödörben.
Folyton szomjazol,
Darabos ronda íz.
Ez nem tiszta víz, ez semmi.
Ettől tönkre lehet menni, De mindig csak gyalog.
Lógó beledet hurcolod, a porban, piszokban szól a dal.
Már megint hamis!
Korhadó torkodból büdös dal szivárog, te török átok,
A kegyelem messze van, ha van.
Kuszmadt veréb vagy, és tűzmadarat játszol, melegben fázol,
Hidegben is.
Műszárnyakat rázol, félremagyarázol, hangod betölt illemhelyeket,
Te csapzott, kopott Kékszakáll,
Te roggyant trubadúr, egyhúrú lantod pengeted, énekeddel olvasztasz jeget,
Már megint hamis!
Hát nincs füled?
Elhullott mindened a nagy csatában, a pincében, a rozsdás vaságyban,
Te nyomorult antihős.
Krómoxidzöld hajnalon, rozoga balkonon jöjjön rád a szarás,
Sohase más,
Mert így helyes és igazságos, nézze az egész város,
Mint folysz végig a fal kövén, te ócska rém, ezt érdemelve.
Ha már nem lehetsz medve, ne légy görény,
Kérődző tehén, vagy bamba árny.
Viharban hasadt vitorlavászon,
Káron lyukas ladikja,
Széthasad tőled az is,
Már megint hamis, amit gondolsz,
Hiába dorombolsz, nem figyel oda.
Te ostoba.
Kép: Kapolyi György alkotása
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése