Lidérc

recsegve-ropogva dől ki a reményfa
ronggyal megrakott szekerek a türemlő utcán
az árvíz alszik mégis menekülnek
a sóhaj marad

fejét csóválja a pad s a kapu
a fecske bontja a régi fészket
varjú vakarja a kémény homlokát
berekedt kakas siratja párját

ló keresi az ostort
patak a zsebkendőt mosó kezet
műanyag baba édesanyját
testvérét zokogja a fejfa

de né ott mintha mozogna valami
az öreg szél mint gyerek nevet
forgatja táncol vele lobogtatja
az eldobott keresztlevelet