Megölelnélek /V. Dalmának/

Megölelnélek, már mióta meg,
mert valami megfoghatatlant érzek,
valami félbehagyott, de egészet.
Szívem, mint a nyárfalevél remeg.

De másmilyenre formált az Isten,
azt nem lehet, s nem hallhatom beszéded…
Ám bárhogy is legyen, tudom, megérted,
meg, mindennél jobban, meg, amit mi nem.

Ha majd kettőnk közül valaki megy
- a különbözet más síkba lényegül -
az élet magából mint gazt kiszed;

velem maradsz, nem leszel egyedül.
Birtokolni fogom azt az egészet,
mi ma önmagát kapta kényszerül