Sárguló levél

Sárguló levél erén a múlt lebeg,
éjt szitál a fény, a könnye is pereg,
árva ágakon ma méla Hold dalol,
lopva énekem, remegve rád hajol.

Kétkedő magány feszíti húrjait,
roppanó hitek, ha csendbe hullnak itt.
Néma fájdalom, mi leng a tájon át,
ringató sorok sziromnyi sóhaját

átölelte már fagyok jeges keze,
szív szaván kopog mesék üres nesze.
Mondd, ki oldja fel zokogva bánatod?
Lelkeink között találsz-e járatot?

Szűkölő remény sötétje, árnya int,
észrevétlenül varázsa meglegyint,
éjt szitál a fény, az álom is remeg,
sárguló levél erén a múlt pereg.