A csend karjában

Tolakodó csend ölel most körül,
céltalanul suhan a képzeletem.
Álmok lopakodnak felém szüntelen
kacér éjszakák sötétje mögül.

Csend szülte álom lassan beterít,
úszom csalfa pillanat varázsában,
boldog emlékek csábos ködfátylában.
Érzelmek hulláma tovarepít.

Angyalszárnyon röpülök a mába,
a sok látomás nem volt hiába.
Halk zene váltja fel a néma csendet.

Lebben egy sóhajtásnyi levegő,
az ébredéskor hangom szepegő,
és letörlök egy ezüstös könnycseppet.