Már gyermekkorában arról álmodozott, hogy egyszer majd nagyon gazdag lesz, és piros Ferrariját irigyli majd mindenki. Okos kis fejecskéje hamar észrevette, hogy szülei milyen szegénységben élnek. Úgy gondolkodott, hogy ő nem úgy szeretne élni, mint az ősei, mert bizonyára valamit nagyon rosszul tettek, hogy nem jutottak egyről a kettőre. Ennek ellenére sokáig a mama szoknyája mellett maradt, nem kívánt önálló életteret kialakítani magának. Az érettségi után mindjárt munkába állt. Apai ösztönzésre a közeli gyárban helyezkedett el szakmunkásnak szakmunkás bérért. Így is lett elkönyvelve majdnem negyven évig. Akkoriban azt tartották nagy dicsőségnek, ha valaki egy munkahelyen letölt több évtizedet, és akkor majd nyugdíjba vonulásakor megbecsülik a munkáját és megjutalmazzák. Csakhogy ez az időszak a rendszerváltás bekövetkeztével feledésbe merült.
A munkahelyén minden munkát becsületesen, szakszerűen elvégzett. Munkatársainak is segített, ha elakadtak feladatuk végzésében. Egyre inkább megkedvelték a felettesei is, mert látták, hogy mennyire szorgalmas és jó szakember. Már bő húsz évet ledolgozott az üzemben, amikor felkérték, hogy az egyik műszakban művezető legyen. Meg is próbálta teljesíteni az új feladatot. Az olajos munkásruhát felváltotta a tiszta köpeny. Már csak irányítani kellett és igazat tenni a beosztottak között. Csekély néhány hétig bírta az ezzel járó stresszt Laci. Leadta főnökének a köpenyt és visszalépett a ranglétra legalsó fokára. Oda, ahonnét indult. Nem is kérték fel többször. Véglegesen beskatulyázták, megkapta a bélyegét, jó szakmunkás, de vezetésre nem alkalmas.
Elejében csak magában duzzogott és orrolt másokra. Később már nyíltan szidta a főnökeit, a kollégáit és effektíve mindenkit. Az aktuális kormányt sem hagyta ki a szórásból. Kezdetben még jól szórakoztak rajta a környezetében lévők, aztán már kínossá vált, hogy neki semmi sem tetszik, mindenért morog és mindenkire haragszik. Történt egyszer, hogy leépítésről "csiripeltek a madarak", mivel kevés volt
a megrendelés a gyártott termékekre. Sugdolóztak az emberek, hogy ezt is, meg azt is elküldik és előre sajnálták őket. Laci ugyanúgy, mint máskor aznap reggel is nagy mellénnyel lépett be a munkahelyére. Dél körül behívták az irodára. Még akkor sem kapcsolt. Leültették és megkérték, hogy írja alá a leszámolási papírjait. Nem akart hinni a fülének. Derült égből villámcsapásként érte a hír. Nem tudott mást tenni, mint aláírni az iratokat, majd fülét farkát behúzva távozott. Indoklást nem kellett adnia a gyár vezetésének, simán megszabadulhatott a nagyszájú, kellemetlenkedő munkástól. Az meg nem tudta mire vélni, hogy miért pont ő az áldozat, amikor ő pontosan bejárt, soha nem késett el, és a rá bízott feladatokat maximálisan elvégezte.
Az elkövetkező években is egyfolytában morgott és elégedetlenkedett. Irigy volt azokra, akik többre vitték és jobban éltek, mint ő. Csak arra nem jött rá sohasem, hogy neki miért nem sikerült ugyanez. Felesége néhányszor megemlítette, hogy talán a köpeny miatt, amit annak idején visszaadott. Ilyenkor kapott az asszony is. Hát hogyan is juthatna előbbre valaki, aki nem él a számára felkínált lehetőséggel? Aki mindig csak a másikban keresi a hibát, a másikra mutogat, még akkor is, amikor ő rontott el valamit.
Bűnbak keresése betegesen elfajult az évek alatt. Legfőbb ellenségének az apját állította be. Szerinte ő miatta nem lett belőle senki, mert erővel elküldte a gyárba robotolni. Aztán az anyukáját is hibásnak tartotta, mert ő bátortalan teremtés volt, soha nem mert feljebb lépni, pedig lett volna hozzá tehetsége. Érdekes módon saját magában nem talált hibát. Egész életében csak háborgott, még egyszer csak a stroke osztályon találta magát. De oda sem a megszokott módon került be. Hajnalban érte ugyan utol a baj, de ő csak este ment orvoshoz felesége unszolására, de akkor már félig bénán. Az ügyeletről mentő száguldott vele a kórházba. De ez sem változtatta meg abbeli képzetében, hogy mindenki lop, csal, hazudik, és emiatt gyarapodik.
Hiába volt szép családja, ő csak a pénzről és a gazdagságról álmodozott. Ezért minden héten vett egy, azaz egy darab lottót. Csak ebben bízott, ami igen nagy balgaság volt részéről. Néhány kettes találaton kívül egyebet nem nyert. A piros Ferrari pedig még most is várat magára az autószalonban és valószínűleg sohasem áll majd Laci garázsában.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése