Az élet szép (KK-AL)

Patyolat, libbenő-lengő köpenyt ölt,
emelget, lökdös, játszik a tűznyelő.
Az űr végtelen üvegkosarába,
új ellipszis univerzumokat tölt.
A sóvárgás csörgő lánca alatt,
acélos gúzsba szorít az önkény,
eszme-telepátia uralom,
vergődik a törékeny akarat.
A szokásnak komfortos fövenyén,
élvezzük a puha belenyugvást,
tiszta arcunkon száraz mosoly ül,
heverünk majd pöpecül, te meg én.