Ólomléptekkel múltak azok az esték,
hajnali napfényt vártam éjszakákon át,
gondolataim körülötted forogtak,
retinámba égett daliás alakod.
Reggeli pirkadatkor a szemem kinyílt,
rád gondolva gyorsan szépítkezni kezdtem,
a frizurámat gondosan megfésültem,
friss virágillatba borítottam testem.
Léptem ezret, elég lett volna kevesebb,
hogy biztosan láthassalak ezért tettem,
szemünk villanása összetalálkozott,
merszünk köszönésre legtöbbször megingott.
Egyetlenegy szófoszlány hiányzott csupán,
mit szemérmünk kimondani nem engedett,
a mennyekben is járhattunk volna talán,
de az idill sajnos nem teljesedhetett.
Fekete szembogaradban megfürödtem,
szerelmes tekintetedben elmerültem,
várva várt reggelek színe megfakult már,
nem tudom, hol lehetsz, titokban távoztál.
Nem tudom, élsz még e földön egyáltalán,
de hajnali napkeltén eszembe villansz,
szerelem volt vagy netán csak érzéki vágy,
mindegy már, emléked kísért éltemen át.
0 Hozzászólás:
Megjegyzés küldése