Apa (KK-AL)

Apa ott állt a pultnál
tétova görnyedt hát
a szeme riadt madár
a rég múlt ködében
időzött én láttam mindent
félénk kérése süket falakról
pattant dobhártyámba
nem hallotta senki csak én
Apa állt ott a pultnál
döbbenten csak néztem őt
indultam felé
feledve mindent
a kis cukrászdát
és a temetőt
akár a felhúzott lendkerék
szaladtam hozzá
féltem eltűnik nyomban
fejemben pergett a film
szívem a dobbanást hagyta
állókép lett az idő
még sem ő az
az idegen rám mosolygott
én meg csak bámultam
az ötperces aput.