A tóparton ülve,
a víz habjait nézve,
eszembe jutottál, Te édes.
Az egész oly lágyan ringatózott,
s bennem a vágy csak fokozódott.
Szerettem volna újra csókolni a szádat,
telesírni könnyel fehér párnácskádat,
simogatni lágyan bársonyos tested,
lehelni a szádra édes leheletet,
ajkamon érezni ajkadnak az ízét.
S hirtelen egy borzongás fút bennem szét.
Mintha körvonalaid láttam volna.
Mely csak egy álomkép!
Kedves Matyó! Valóban más, mint az enyém... Örömmel olvastalak. Jutta
VálaszTörlésKedves Zoltán!
VálaszTörlésNem olyan rossz ez, mint első ránézésre tűnik, ám azt kell, hogy mondjam, ez egy igen-igen szétszórt, elkapkodottnak tűnő írás.
Hogy mire alapozom az állításomat? A következőkben ezt fogom kifejteni.
Helyzetképpel indulunk, ami egy nagyon jól bevált verskezdő formula. József Attila (főleg kései) költészetében számtalanszor alkalmazza ezt az eszközt. Nem véletlen hoztam fel pont őt. Vessünk egy pillantást A Dunánál című remekmű első két sorár: „A rakodópart alsó kövén ültem, /néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.” De több versénél is megfigyelhetjük, hogy a költő belehelyezi magát a környezetébe (legyen az egy szikla, téli táj, külvárosi környezet stb.) és innen indítja el gondolatait. Én ezt a verskezdést, ha nem is plágiumnak, de mindenképpen epigonságnak tartom.
„Az egész oly lágyan ringatózott,
s bennem a vágy csak fokozódott.”
Itt több problémakört is megemlítenék. Először a szavak szintjére redukálva: a kiemelt rész első sora olyan köznapi, annyira puritán, beszélt nyelvi, hogy semmilyen versben nincs helye, nem hogy egy szerelmi költeményben. Egyetlen szó rontja el az amúgy igen szép sort: az a bizonyos „egész”. Ráadásul utána közvetlen utána szerepel az archaikus, patetikus hangzású „oly” szó. A kettő stilisztikailag kiüti egymást.
„S hirtelen egy borzongás fút bennem szét.”
Itt valami elírás van, ha jól sikerül értelmeznem, akkor a fut ige az, csak hosszú u-val.
.
„Mintha körvonalaid láttam volna.
Mely csak egy álomkép!”
A két sor között nincs egyeztetve az utalószó az előző tagmondat (! Nem két külön mondat, a „mely” szóval bevezetett mondatrész egy alárendelői tagmondat, nem másik mondat) tárgya. A „körvonalaid” többes számban van, a „mely” viszont egyes számra utal, emiatt elüt egymástól a két sor.
Globálisan nézve fontosnak tartom még kiemelni a rímelését. Többnyire tiszta, páros rímeket fedezhetünk fel, ám a 3. és az utolsó két sor nem kapcsolódnak semmihez. Ez jelen esetben ront a vers értéken.
Úgy gondolom, hogy ez egy nagyon jó alapanyag, egy jó váz, amiből egy szép szerelmes verset lehetne összehozni. Ám ez most kevés, nagyon összecsapottnak, elkapkodottnak érzem.
P.
köszönöm értékelésed...ezt még nagyon fiatalon írtam...min.20 éves írás...
VálaszTörlés